Szent Júdás Tádé egyike volt a 12 apostolnak. E nagy méltóságon kívül még rokoni kötelék is fűzte őt az Úr Jézushoz. Szent Tádénak anyja ugyanis Mária Kleofe volt; aki közeli rokona, valószínűleg unokatestvére volt a Boldogságos Szent Szűznek. Ez a Mária Kleofe ott állott a Fájdalmas Anya mellett Jézus keresztjénél és segített az Üdvözítő halott testét is sírba helyezni. Szent Tádénak apja pedig Kleofás volt, akit a hagyomány Szent József testvérének tart. Szent Tádé testvérei voltak: az ifjabbik Jakab apostol, Simeon és József, akiket a Szentírás is az Úr Jézus rokonainak említ.
Fiatal koráról keveset tudunk. Valószínűleg többször találkozott az ifjú Jézussal. Felnőve abban a nagy kiváltságban részesült, hogy Üdvözítőnk tanítványai, majd pedig apostolai közé hívta őt.
A Szentírásban is szerepel neve. Amikor ugyanis Üdvözítőnk halála előtt búcsúbeszédét tartotta, Szent Tádé felvetette a kérdést, hogy miért nem lép fel Jézus mint a messiási birodalom vezére az egész nép előtt és miért csak az apostoloknak nyilatkoztatja ki közelebbről magát? Jézus feleletében elhárította ezt a kérdést és a Messiás országáról mint Isten szeretetének birodalmáról szólt hozzá.
Üdvözítőnk mennybemenetele után Szent Tádé Judeában és Szamáriában, majd pedig Szíriában, Mezopotámiában, Örményországban, sőt még Arábiában is hirdette az evangéliumot. A 62-ben visszament Jeruzsálembe, hogy részt vegyen fivére, az ifjabb Jakab utódjának megválasztásánál, aki mint Jeruzsálem püspöke vértanúhalált szenvedett. Ez alkalommal másik testvérét, Simont választották meg püspökké. Tíz esztendeig maradt itt és segített fivérének az evangélium terjesztésében. Buzgólkodásukat az Isten kegyelme kísérte és igen sokan megtértek. Ez a siker kihívta a hit ellenségeinek gyűlöletét és Szent Tádét Simonnal együtt kivégezték. Simont darabokra fűrészelték, Szent Tádét pedig bunkóval agyonverték.
|
|